Mokusho Zen Ház szombathelyi dojo

9700 Szombathely,
Szűrcsapó utca 24
Telefon: +36207790617
E-mail küldése

Tanítások

Zen és vallás / A hit tíz lépcsője I.rész - Részletek Dainin Katagiri Visszatérés a csendhez c. könyvéből

 A hit tíz lépcsője I.rész - Részletek Dainin Katagiri Visszatérés a csendhez c. könyvéből

A hit tíz lépcsője c. fejezet, I.rész

 

A buddhista hit a létezés primordiális állapotára való állandó összpontosítás. Erről a hitről beszél például Dógen Zendzsi, amikor azt mondja: „A hit nem függ se tőlünk, se másoktól. Nem fakadhat belső kényszerből, nem teremthetjük meg tudatosan; akkor se jelenhet meg, ha mások meggyőznek minket és az előírások sem idézhetik elő. A hit a buddhaszinten nyilatkozik meg.” A hitet nem teremthetjük meg sem mi, sem mások, mivel az az emberi létezés alapvető, primordiális állapota. Mi ezt egyszerűen Dharmának hívjuk. Ha gyakorláson keresztül szeretnél hitre szert tenni, akkor mást fogsz kapni helyette, nem a valódi hitet. Dógen Zendzsi azt mondja, hogy ha azért próbálod meg a (kiszemelt) tárgyadnak alárendelni magad az elején, hogy általa szert tegyél valamire, akkor azt illúziónak nevezik. Ez természetes. Bármi legyen is a célunk, először mindig azon vagyunk, hogy megpróbáljuk megérteni. Tény, hogy állandóan a tudatos szinten élünk. Emberi tudatosság nélkül nem is létezhetnénk.        …..

A hit nem valaki által létrehozott (dolog). Nem valamiféle kényszere annak, hogy elhiggyünk mások által kimondott és igaznak tűnő állításokat. Az emberek állandóan próbálnak rávenni bennünket, hogy azonosuljunk ilyen-olyan igazságokkal és hitekkel. Az igazi hit azonban nem ilyen. Nem vallásos előírások csokra vagy valami olyan, amiben hinni kell. Általában hiszünk a tanításokban, de nem hiszünk magában a lét alaptermészetében. A tanítások ugyan az alaptermészetnek, az Igazságnak az alakzatai, mégsem jelentik a valódi igazságot. Először tehát valaki megtapasztalja a valódi igazságot, azután tanítani kezdi az embereknek, akik később megpróbálják elemezni, összegezni, végül pedig tanításokká rendszerezni a hallottakat. Ekkor azt mondjuk másoknak: „Higgy benne, mert ez az igazság!” Azt állítjuk, hogy az igazság a Bibliában vagy a szútrákban van. A tanítások valóban az Igazság részei, de csak eszmék. Ha (vakon) hiszünk ezekben az eszmékben, akkor az életünk dogmatikussá válik. Ezért tehát bármilyen tanításokat vagy „izmusokat” tanulmányozzunk is, mindet meg kell emésztenünk az életünkben.

A hit több annál, mint amit gondolunk róla. Hogy mi a hit? A létezés abszolút vagy primordiális állapota. De vajon elkülönül-e az abszolút az emberi élettől? Nem, egyáltalán nem. Ezért mondja Dógen Zendzsi: „A hit a buddhaszinten nyilatkozik meg.”

Buddhát Tathágatának is szokták nevezni, aminek egyszerre két jelentése van: az első az, hogy „csak jön és megy”, a másik pedig, hogy „se nem jön, se nem megy”. A „csak jön” azt jelenti, hogy amikor gasshót csinálunk, akkor azt az „én” nyoma nélkül tesszük. Ezt azonban nem is olyan könnyű megtenni, mivel a tudatunk azonnal felkapja az „én-t” és (mellé) egy tárgyat. Mégis elérhető az a szint, amelyet buddhának, tathágatának vagy „éppen jön, éppen megy, se nem jön, se nem megy”-nek neveznek. Nem ellentmondásról van tehát szó, hanem ilyen az életünk valódi képe.

Amikor például a színpadon táncolunk, egyszerűen csak mozgatnunk kell a testünket és a tudatunkat, csak jönni és csak menni. Ha viszont úgy gondolunk az „én”-re, mint táncosra, közönségre vagy éppen zeneszerzőre, akkor egyfajta tárgyat csinálunk belőle. Ha a táncolás vagy bármilyen más cselekvés közben a tudatunkban van egy tárgy, akkor az valóban megzavar minket. Amikor a karatéban ráütünk egy deszkára, és a tudatunkban alanyként benne van az „én”, megsérül a kezünk. Ha viszont nincs se „én”, se tárgy, akkor a deszka pontosan a kezünk, és a kezünk pontosan a deszka. Ezért lehet olyan erős az öklünk. Bármit is teszünk, az ebben a szellemben folytatott gyakorlás nagyon fontos számunkra.

Amikor a létezés bennünk rejlő alapállapota megnyilatkozik az életünkben, akkor az magának a hitnek a buddha- vagy tathágataszinten történő megnyilatkozása. A létezés ezen alapállapota állandóan munkálkodik, még ha ezt nem is vesszük észre. Mikor ráébredünk, akkor a felismerésnek ezt az első fokát hitnek nevezzük.

 

A hit nem olyasmi, amiről fogalmakat alkothatnánk. Nem tehető imádat tárgyává, amelyet objektíven láthatnánk, hanem bennünk van, és az életünk mélyéről tör fel. A hit nem egyéb, mint tevékenység. Tökéletesen tiszta és áttetsző. Melyhez nem tapad piszok és szennyeződés. A hit a világosság és a tisztaság keze. Állandóan egy csodálatos kincsestárban vagyunk, de a világosság és a tisztaság keze nélkül hogyan is fogadhatnánk el a hitet? A hitnek állandóan tevékenységként kell megnyilvánulnia.




« Vissza az előző oldalra!
Mokusho Zen Ház szombathelyi dojo - Magyar