Mokusho Zen Ház szombathelyi dojo

9700 Szombathely,
Szűrcsapó utca 24
Telefon: +36207790617
E-mail küldése

Tanítások

Zen és vallás / A hit tíz lépcsője III.rész - Részletek Dainin Katagiri Visszatérés a csendhez c. könyvéből

A hit tíz lépcsője III.rész - Részletek Dainin Katagiri Visszatérés a csendhez c. könyvéből

A hit tíz lépcsője c. fejezet, III.rész

A hit hatodik lépcsője a fegyelem. A mindennapi életben számtalan válság adódhat. Ha nincs fegyelem az életünkben, akkor teljesen beszippantanak minket ezek a válságok, és egyszerűen nem tudjuk, hogy mi tévők legyünk. Akkor hát mi módon tarthatjuk fenn az egyhegyűséget vagy a bölcsességet? Úgy hogy többféle módon is fegyelmezzük az életünket.

A hit hetedik lépcsője az „eko”, aminek jelentése „az érdemek átruházása”. Olyan gyakorlat ez, amely nagyon fontos, és egy gyönyörű viselkedésmód a buddhizmusban. Ha fegyelmezzük az életünket, és fenntartjuk az egyhegyűséget, az életünk egyszerűvé válik, általa pedig képesek leszünk megérteni másokat, és békében, harmóniában élni velük. Ha ekkor azt mondjuk, hogy „igen, megcsináltam”, akkor az nem igazán jó. Vissza kell térnünk a lét forrásához, amit ürességnek neveznek. A visszatérés azt jelenti, hogy elengedünk mindent, ami a kezünkben van. Elengedjük azt, hogy „megcsináltam”. Elengedjük az áporodott, rossz szagot. Ha orvos lesz belőled, és azt mondod magadról, hogy „én egy kiváló orvos vagyok”, annak szaga van. Ha zen mester, és azt mondod, „jó srác vagyok”, az meg aztán tényleg büdös. Vissza kell vinnünk az érdemeinket az ürességbe, ami által tulajdonképpen másoknak adjuk oda az érdemeinket. Az emberek felismerik, hogy ez milyen gyönyörű. A balett-táncosok például a fegyelmen keresztül nyilatkoztatják meg a táncukat, s békében és harmóniában élnek együtt a zenekarral, a zenével, a zeneszerzővel és a közönséggel. Ezután visszatérnek az ürességhez. Ez azt jelenti, hogy egyszerűen csak folyamatosan táncolnak-táncolnak, visszatérnek az ürességhez, táncolnak, visszatérnek az ürességhez. Ez a tánc tökéletes szépsége. Nem tudhatjuk, mi ez a szépség, pusztán gyönyörködhetünk benne. Tánc, amely igazán mély hatást tesz ránk. Ez az „eko” gyönyörűséges gyakorlása. A buddhizmusban, amikor énekelünk, a szútraéneklést felajánljuk valakinek – ez is „eko”.

A hit nyolcadik lépcsője a Dharma oltalmazása. Ez azt jelenti, hogy azért oltalmazzuk a testünket és a tudatunkat, hogy gyakorolhassuk a Buddha-utat. A testünk és tudatunk nagyszerű Dharma-edények; nélkülük nem kereshetnénk az igazságot, és nem vezethetnénk rá az összes érző lényt a Buddha-útra. A testünk és tudatunk magában foglalja a vágyainkat és az ösztöneinket, a tudatosságunkat, a jó és rossz tulajdonságainkat, mindent. Az ürességhez való visszatérés nem azt jelenti, hogy eldobjuk a testünket, és eldobjuk a tudatunkat. Dharma-edényekként kell törődnünk a testünkkel és tudatunkkal, hogy minden érző lény megsegítéséért gyakorolhassuk a Buddha-utat.

A kilencedik lépcső a nem visszatartás. Ha gyakoroljuk a Buddha tanítását és a zazent, akkor ezzel egyúttal érdemeket is szerzünk, amelyeket másoknak adunk. Az emberek pedig – elfogadva ezeket az érdemeket – megbecsülnek minket. Ilyenkor egészen természetes, hogy örömet és elégedettséget érzünk. Mivel oltalmazunk másokat, egyszersmind minket is oltalmaz minden, és így öröm és elégedettség tör fel az életünk legmélyéről.

A hit tizedik lépcsője a fogadalomban élés. Ez a végső cél. A fogadalomban élés azt jelenti, hogy az életünk teljes biztonságban van. Nem csak a jelenlegi életünkben, de életről életre törekedhetünk arra, hogy így éljünk. Buddhista szolgálatunk részeként minden reggel elénekeljük a Három Menedéket (vagy Három Kincset). Az első így hangzik: „Menedéket veszek a Buddhában, fogadalmat téve minden érző lénnyel, hogy megvalósítom a nagy Utat.” A nagy Út az egyetemes ösvény, amelyen mindenki járhat. Megtanít minket arra, hogy mi a legmagasabb rendű tudat. Azt hisszük, hogy a tudatunk büdös, pedig a valódi tudatunk nagyszerű tudat, amely képes végigmenni az egyetemes ösvényen. Még a majomtudat sem más, mint a lények egyike a hatalmas legelőn. A majomtudat csak jön és megy, anélkül hogy nyomot hagyna. Ekkor a majomtudat a legmagasabb rendű tudattá válik. Ez annyi, mint fogadalmat tenni a Buddhának, becsülni a Buddhát, miként az összes érző lényt is, töretlenül keresni a nagy Utat, és tapasztalatot szerezni a csodálatos emberi testről és tudatról. Ezután menedéket veszünk a Dharmában, a Buddha tanításában. A Dharma arról szól, hogy milyen nagyszerű és magasztos az emberi élet. Mélyen belemegyünk a Buddha tanításába, annak tenger mélységű bölcsességébe. A Dharma olyan, mint egy óceán, ahol békében és harmóniában élhetünk. Végül pedig a Szanghához fordulunk: „Menedéket veszek a Szanghában, fogadalmat téve az összes érző lénnyel együtt, hogy harmóniát hozok mindeneknek, túl minden akadályon.” A békében és harmóniában élés melletti elköteleződés nem olyasmi, amit csak ebben az életünkben próbálunk követni, hanem életről életre kitartunk mellette. A hit legutolsó lépcsője ez, amelyet úgy hívnak, hogy bódhitudat, avagy az Út-kereső tudat felébresztése.

A hit nem olyasvalami, amiről elmélkedünk, hanem gyakorlás, amely a legtermészetesebb módon bukkan fel az életünk alapjából. Hogyan? Úgy hogy fokról fokra végigmegyünk a hit tíz lépcsőjén. Ha így élünk, a hit magától megjelenik. Persze mielőtt ezt megtennénk, még nekiállunk kérdezősködni: tudni akarjuk, hogyan éljünk, hogyan tehetünk szert a hitre. Az emberi számítgatás állandóan felbukkan. Ezért is szegezem nektek a kérdést: „Miért nem hiszek a Dharmában? Miért nem követtek engem?” Buddha azért mondja, hogy „Kövessetek engem, jöjjetek velem”, mert ő olyasvalaki, aki megvalósította a Dharmát, és tudja, hogyan lehet élni a „csak jövés, csak menés” alapján, anélkül, hogy nyomot hagynánk.




« Vissza az előző oldalra!
Mokusho Zen Ház szombathelyi dojo - Magyar