Mokusho Zen Ház szombathelyi dojo

9700 Szombathely,
Szűrcsapó utca 24
Telefon: +36207790617

Az átadás vonala

c.) Taisen Deshimaru életrajza Pierre Crépontól

Taisen Deshimaru 1914-1982

Yasuo Deshimaru 1914. november 29-én született, Japán déli részén egy kis tengerparti faluban, Szaga városától nem messze. Gyermekkora a hagyományos Japán légkörében telik el, kora gyermekkorától fogva erősen hat rá anyja odaadó hite, aki a buddhizmus Sinsu szektájához tartozik, melyet Sinran, a nagy szerzetes, Dógen kortársa alapított. Anyjának és Sinran tanításának befolyása kétségtelenül meghatározó volt vallásos elhivatottságában, és zen mesterré válva gyakran ismételte, hogy mélyen egyesítette Sinran hitét és a zen gyakorlását.

Húszéves kora körül Yasuo Deshimaru Tokióba megy, ahol közgazdasági tanulmányokat folytat. Azok az emlékek, melyeket erről a korszakról hagyott Egy zen szerzetes önéletrajza című könyvében, mutatják, hogy már akkori érdeklődése is az emberi lény spirituális és materiális céljainak egyesítésére irányult. Közgazdasági és angol tanulmányai, valamint a vele egykorú egyetemistákkal közös élete mellett főleg a vallási problémák tanulmányozásának szenteli magát. Továbbra is kapcsolatban áll a Sinsuhoz tartozó barátaival, de ezen kívül eljár az egyetem hindu és buddhista szakértőihez is, felfedezi a kereszténységet egy baptista templomban, és ismerkedik az európai filozófiával. A zennel is ekkor lép először kapcsolatba, az Engaku-dzsi-beli emlékezetes szessinen, ahol móresre tanít egy szerzetest, aki fejbe vágta a kjószakuval.

1936-ban, amikor különösen magányosnak érzi magát egy olyan fiatalember létének zsúfoltsága dacára, aki mély spirituális célkitűzései és Japán lüktető városi élete között őrlődik, ahol az általános feszültséget politikai problémák is növelik, meglátogatja Kódó Szavakit. Ő autentikus zen mester, aki mindig is elutasította a papi hierarchia nehézkességét, és beutazta Japánt, tanítva a zazent, úgy templomokon belül, mint kívül. A Yasuo Deshimaru életét meghatározó találkozást Kódó Szavaki jegyzetfüzetének olvasása tette emlékezetessé, amelyben a zen mester mondatai pontosan választ adtak Deshimaru töprengéseire. Szavaki többek között a Sódóka egyik mondatára is utalt, amely Deshimaruban az akkoriban érzett magányt idézte fel, amelyet egész életében átélt: "Egyedül megy, egyedül jár. Az ember egyedül utazik. Egy szent embernek semmire sincs szüksége. Az, aki eléri az igazi énjét, nagy léptekkel halad előre. Senki sem múlja felül. Egynek érzi magát az univerzummal."

Attól fogva Yasuo Deshimaru Szavaki mester tanítványa. Rendszeresen meglátogatja, hogy részt vegyen a zazenen, amelyet a mester Szódzsi-dzsi templomban vezet, amelynek akkor godója (a dódzsó felelőse), és a különböző szessineken. Néhány évvel később Deshimaru szerzetesi avatást kér tőle, amit ő visszautasít mondván, hogy úgy kell folytatnia a zazent, hogy közben aktív társadalmi életet él.

Eközben a nemzetközi életben folytatódnak a problémák, és 1941 telén az Egyesült Államok és Japán hadba lép egymással. A katonai szolgálat alól rövidlátása miatt felmentett Yasuo Deshimarut hamarosan Indonéziába küldi az őt alkalmazó Mitsubishi cég, hogy ott a bányászati termelést ellenőrizze. Indulásakor születik meg első fia, akit csak ötéves korában lát majd viszont. Az Indonéziában töltött időszak nagyon fontos Deshimaru számára. Hosszasan emlegeti önéletrajzában és gyakran és szívesen beszélt róla azoknak, akik közel álltak hozzá. Hiszen a háború borzalmai, az átélt nehézségek és az élet egy idegen országban úgy maradt meg benne, mint létének meghatározó élményei. A háború dúlta Japánba visszatérve Deshimaru továbbra is együtt folytatja a társadalmi életet és Kódó Szavaki mester tanításának gyakorlását. Az üzleti világban dolgozik, ahol részese több sikernek, de jelentős bukásnak és nagy anyagi nehézségeknek is. Ezzel párhuzamosan követi Kódó Szavakit és részt vesz sok általa vezetett szessinen, szerte Japánban. Ezekben az években kifinomultan felsejlik benne azon problémák összegzése, amelyek fiatal korában izgatták: az ellentmondás a társadalom és a spiritualitás között, anyja Sinsuja és mestere zenje között.

1965 novemberében Kódó Szavaki mester súlyosan megbetegszik. Ágyához hívja Deshimarut, és beleegyezik kérésébe, melyet korábban többször elutasított: "Deshimaru, érzem, hogy hamarosan meghalok. Te akkor mit fogsz csinálni? Át kell venned a helyemet és tovább kell adnod Bódhidarma tanítását. Holnap fölkelek, hogy szerzetessé szenteljelek." A szertartásra másnap kerül sor és Yasuo Deshimaru az avatáskor a Mokudo Taisen nevet kapja: a Csend Temploma, a Nagy Bölcs.

Kódó Szavaki mester 1965 decemberében meghal. A következő évben egy európai makrobiotikus csoport meghívja Deshimaru mestert Franciaországba. Elválik családjától, Yokohamában hajóra száll, aztán a transzszibériai expresszel utazik Párizsig. Taisen Deshimaru mester egyedül, pénz nélkül érkezik Franciaországba 1967 júliusában, minden tulajdona a zafuja, a keszája, és Kódó Szavaki jegyzetfüzete.

A zent akkoriban Európában csak szűk értelmiségi körben ismerték. Daisetz Suzuki és a nyugati orientalisták könyvei az európai tudat számára csábító képet adtak róla, ami viszont nagyon távol állt a valós gyakorlástól. A zent így a japán kultúrában meglévő, belőle eredő mellékágaival azonosították (az ikebanával, a teaszertartással) és méginkább paradox módon, az Oshawa által kidolgozott étrenddel.

Deshimaru mester a kezdetektől fogva kizárólag a zazen gyakorlására koncentrál. Először is az 1967 nyarán Bruscban szervezett makrobiotikus táboron vesz részt, Dél-Franciaországban, majd ősszel berendezkedik a Kaméo nevű üzlet hátsó helyiségében. Minden nap zazent tart, és siacu- masszázsból fedezi a szükségleteit. Legrégebbi tanítványai emlékeznek rá, ahogy zakóban, baszk sapkával a fején segédkezik a csomagok szállításában a hátsó üzlethelyiségben.

Misszionáriusi tevékenysége az első évektől fogva erőteljes. Előadásokat tart úgy Franciaországban, mint külföldön (Hollandiában, Olaszországban, Németországban, Svájcban, stb.), nyaranta szessineket vezet makrobiotikus és jóga tanfolyamokon, kiad egy könyvet (Igazi Zen 1968), két alkalommal új helyre költözik, hogy több résztvevőt fogadhasson a zazenen (1968 tavaszán a Saint-Augustin utcába, 1969 januárjában a Maine sugárútra), megalapítja az Európai Zen Társaságot (1970). Kialakul körülötte híveinek első köre, és megalakulnak az első vidéki és külföldi dódzsók is (Strassbourg, Le Havre, Marseille, Genf). Első tanítványai között meg kell említeni titkárát, Rose-Marie Fuchsot, aki autóbaleset áldozata lesz 1969 januárjában, és aki iránt Deshimaru mester mindig nagy tisztelettel és adózott.

Japánba tett három hónapos utazása után (1971 végén), ahol a Francia Televízió felkérésére spirituális tanácsadóként dolgozik Arnaud Desjardins filmjeiben, Deshimaru mester egy új dódzsóba költözik, a Pernety utcába (1972 márciusában). A tanítványok csoportja, akkor már jelentősebb és sok olyan fiatalt is magába foglal, akik akkoriban csatlakoztak hozzá, amikor a Maine sugárúton tanított. Ekkor épül ki az igazi Szangha. A nagy áttörés 1972-től 1974.-ig zajlik, hála a nagy szessineknek Zinalban (1972-'73-'75) és az első nyári táboroknak Lodeve-ben (1973-'74). Ezekben az években számos dódzsó alakul, megalapítják az avalloni templomot és 1974. tavaszán több, mint száz tanítvány utazását szervezik meg Japánba. Deshimaru mestert szülőhazájában kezdik egyhangúlag tisztelettel övezni, és hamarosan a "modern idők Bódhidharmájaként" ismerik el, és a szótó zen iskola legnagyobb tekintélyei Kaikjószókannak nevezik. Pedig amikor Európába ment, csak elhivatottságát és mestere, Kódó Szavaki utolsó szavait követte.

Ezekben az években tanítása kizárólag a zazen gyakorlására épül. Így vezeti fáradhatatlanul a mindennapi zazen gyakorlást a párizsi dódzsóban és az igen gyakori szessineket egész évben: átadja az európaiaknak a zen titkát, a szavakon túli átadást, Sákjámuni, Nágárdzsuna, Bódhidharma, Enó, Dógen buddhizmusának lényegét. Ezzel párhuzamosan elkezdi fordítani, kommentálni és publikálni a múlt nagy mestereinek írásait. Többek között olyan szövegek jelennek meg először nyugati nyelven, mint a Sódóka, a Hókjó Zan Mai, a Szan Dó Kai, a Sin Dzsi Mei és Dógen mester Sóbógenzójának bizonyos fejezetei. Tulajdonképpen hihetetlen alkotóerejének köszönhetően elérhetővé teszi a zent a XX. század európai civilizációja számára: csak a zen lényegét tanítja. A nyugati erkölcsök, mentalitás és filozófiai gondolkodás teljes megértéséről tesz tanúbizonyságot, számos ismeretséget épít ki a modern tudomány képviselőivel, szoros kapcsolatot ápol a hagyományos keresztény vallással.

Tanítványai száma folyamatosan növekszik, és a Val d'Isere-ben tartott három nyári tábor (1977-'78-'79), amelyen minden alkalommal egyre többen vesznek részt, tanúskodik tanításának erejéről. A zazenből eredő összes energia a Gendronniere-i templomban testesül meg, melyet Deshimaru mester 1980-ban alapít meg, Dógen mester nyomdokain járva, aki Japánban megalapította az Eihei-dzsit hét évszázaddal korábban.

A Gendronniere-i templom hamarosan az egész európai zen misszió központjává válik. A nyári és téli szessineken (1980-'81) több mint ötszáz, különböző országokból jött ember (dódzsók szerveződtek Belgiumban, Svájcban, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, Dél- Amerikában, stb.) gyűlik össze, hogy tanítást kapjon Deshimaru mestertől.

Az itt és most koncentrációjában minden résztvevőnek az a benyomása, hogy összekapcsolódik a régi Kína nagy csan mestereinek örök hagyományával. A zen magja, melyet Deshimaru mester tizenöt évvel azelőtt elültetett, és amelyet azóta folyamatosan gondozott, kezd szárba szökkenni és sűrű erdőnek életet adni.

Ilyen körülmények között betegszik meg Deshimaru mester 1982 februárjában, miután a téli szessien arra buzdította tanítványait, hogy gyakorolják a nemfélelmet, és hogy készüljenek a kétezredik évre. Mégis részt vesz a hó végén egy nagy szessinen Namurban, Belgiumban. Április közepén sorra kerülő utazásáig Japánba továbbra is minden reggel jön a párizsi dódzsóba és kommentálja Dógen mester Sindzsin-Gakudóját, a "Tanulás testtel és tudattal"-t. Utolsó kuszenjének utolsó szavai április 15-én, ugyanazok, mint amit minden elutazása előtt elmondott: "Please continue zazen".

Április 16-án repülőre száll, Európában hagyva zafuját, ahogy Kódó Szavaki jegyzetfüzetét és keszáját is, valamint az átadást igazoló Kacumjakut.

Pierre Crépon

 




« Vissza az előző oldalra!
Mokusho Zen Ház szombathelyi dojo - Magyar